Tavaszváró téli túra

2013. február 16.-án szombaton a rossz időjárás miatti többszöri halasztás után végre ragyogó kora tavaszi napsütésben indulhattunk el a várva várt gyalogtúrára.

Tizenkettő alsós tanuló vette a bátorságot és otthagyva a visszahúzó ágyikót, a beizzított számítógépet és a bugyuta Tv-s rajzfilmeket nekivágott a Szebecse-érnek. Elkísért bennünket Szabó Kata apukája is. A Csedmóna mellett vágtunk neki a védett területnek.

Óriási volt a csend. A víz talán ha két fokos lehetett, benne alig mutatkozott nyoma még az életnek. A békanyál moszat azonban még nyáron sincs ilyen zöld, mint amilyennek itt megfigyeltük.  Százados fűzfák között bolyongtunk. Litke tornyai már igen közel voltak hozzánk, de tovább folytattuk a gyaloglást észak felé. Időnként megálltunk enni és teázni.

Szabó Lőrinc versrészletét mormoltam végig...

„Lombnak,virágnak  nyoma sehol

fekete csontváz a fa, a bokor. „                                                                                                                                        

Azonban mégis virágzott már egy cserje. A hamvas fűz bontogatta barkavirágait.

Megismertük hát közelebbről is a kerek rakottyát, mely nem más, mint a hamvas fűznek is nevezett kedves szép rekettyefűz. A porzós barkák már borsónyira kifeslettek. Jókora csokrokat szedtünk belőle, s egy különleges zsombéksásos területen átvágva elértük a csendesen fodrozódó Belfő csatornát. A zsombékos itt 30-40-cm magas „tuskókat" képezett, ezeken jó játék volt a lépegetés.  A bokáig érő fekete sárban átkeltünk a hídon majd felmentünk a temetődombra, ahol a barkákból többet leszúrtunk Ölbey Irén sírjára.  Milyen érdekes... A Béke győzelem című könyve borítóját is ilyen rekettyebarkák díszítik. A béke barkái voltak a kis gyermeki kezekben. Sajnos sok élőlényt nem sikerült még találni, a pacsirta hangját sem hallottuk meg, de így is remek volt a kirándulás. A verőfényben megpillantottuk az első méhecskéket is. Sok kiskertben pedig gyönyörködtünk a hóvirágok fehér lepleiben.

Ezzel a csapattal áprilisban újra bejárjuk a területet és összehasonlítjuk a tapasztaltakat.

Agárdy Sándor

iskolaigazgtaó